A BŰN
I. Az irgalmasság és a bűn
1846 Az evangélium Isten bűnösök iránti irgalmasságának kinyilatkoztatása Jézus
Krisztusban. Az angyal ezt hirdeti Józsefnek: "A nevét Jézusnak fogod hívni, mert ő
szabadítja meg népét bűneitől" (Mt 1,21). Ugyanez elmondható az Eucharisztiáról, a
megváltás szentségéről: "Ez az én vérem, az új Szövetségé, amely sokakért kiontatik a
bűnök bocsánatára" (Mt 26,28).
1847 Isten, "aki nélküled alkotott téged, nem tesz megigazulttá téged
nélküled". Irgalmasságának elfogadása részünkről megköveteli bűneink megvallását.
"Ha azt állítjuk, hogy nincs bűnünk, saját magunkat vezetjük félre, és nincs meg
bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, akkor mivel Ő jó és igazságos,
megbocsátja bűneinket, és minden gonoszságtól megtisztít minket." (1Jn 1,8--9)
1848 Amint Szent Pál megerősíti: "Amikor elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem"
(Róm 5,20). A kegyelemnek azonban, hogy művét végrehajtsa -- tudniillik, hogy
szívünket megtérítse és meghozza nekünk "az örök életre szóló megigazulást Urunk,
Jézus Krisztus által" (Róm 5,21) --, föl kell fednie a bűnt. Mint az orvos, aki a sebet
megvizsgálja, mielőtt gyógyítaná, Isten az ő Igéje és Lelke által éles fényt vet a bűnre:
"A megtérés ugyanis megköveteli a bűnről való meggyőzést, a lelkiismeret bűnről
alkotott belső ítéletét, mely -- mivel az Igazság Lelkének műve az ember bensejében --
egyúttal a kegyelem és a szeretet ajándékozásának új forrása lesz: »Vegyétek a
Szentlelket«. Így tehát ebben »a vádolni fog a bűnről« tevékenységben kettős
ajándékozás rejlik: megkapjuk a lelkiismeret igazságának ajándékát és a megváltásról
való bizonyosság ajándékát. Az igazság Lelke Vigasztaló."
II. A bűn meghatározása
1849 A bűn az értelem, az igazság és a helyes lelkiismeret elleni rossz cselekedet; az
Isten és a felebarát iránti igaz szeretet hiányossága bizonyos jóhoz való rossz
ragaszkodás miatt. Megsebzi az ember természetét és támadja az emberi szolidaritást.
Meghatározása szerint "tett vagy szó vagy vágy az örök Törvénnyel szemben".
1850 A bűn Isten megbántása: "Ellened, egyedül Teellened vétettem, és gonoszat színed
előtt cselekedtem" (Zsolt 51,6). A bűn föllázad Isten irántunk való szeretete ellen és
elfordítja tőle a szívünket. Minden bűn -- mint az első -- engedetlenség, lázadás Isten
ellen azzal a szándékkal, hogy az ember olyan legyen "mint az Isten" (Ter 3,5), ismervén
és meghatározván a jót és a rosszat. A bűn tehát "önszeretet egészen Isten
megvetéséig". E gőgös önfölmagasztalás által a bűn homlokegyenest ellenkezik Jézus
engedelmességével, aki megvalósítja az üdvösséget.
1851 Épp a szenvedésben, amelyben Krisztus irgalmassága le fogja győzni, mutatja meg
a bűn leginkább a maga erőszakosságát és bonyolult összetettségét: a hitetlenséget, a
halálos gyűlöletet, a nép és vezetői gúnyolódó elutasítását, Pilátus gyávaságát és a
szolgák kegyetlenségét, Júdás -- Jézus számára oly keserű -- árulását, Péter tagadását és
a tanítványok megfutamodását. Mindazonáltal épp a sötétség és e világ fejedelmének
órájában vált Krisztus áldozata titokzatosan azzá a forrássá, amelyből kiapadhatatlanul
árad bűneink bocsánata.
III. A bűnök különbözősége
1852 A bűnöknek sok fajtája van. A Szentírás több bűnkatalógust is ad. A Galatákhoz írt
levél szembeállítja a Lélek gyümölcseivel a test cselekedeteit: "A test cselekedetei
nyilvánvalóak: paráznaság, tisztátalanság, fajtalanság, bálványimádás, babonaság,
ellenségeskedés, viszálykodás, vetélkedés, harag, veszekedés, szakadás, pártoskodás,
irigykedés, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Mint már előbb
mondtam, most ismét kijelentem: Akik ilyeneket művelnek, nem öröklik Isten országát"
(5,19--21).
1853 A bűnöket meg lehet különböztetni tárgyuk szerint, ahogy ez minden emberi
cselekedet esetében történik; vagy az erények alapján, amelyekkel túlzás vagy
hiányosság miatt ellenkeznek, vagy a parancsok szerint, melyeket áthágnak. A
megkülönböztetés alapja lehet az is, hogy Istenre, a felebarátra vagy magára az
elkövetőre irányulnak-e; föl lehet osztani őket testi és lelki bűnökre, továbbá gondolattal,
szóval, cselekedettel és mulasztással elkövetett bűnökre. A bűn gyökere az ember
szívében, szabad akaratában van az Úr tanítása szerint: "A szívből jönnek elő a gonosz
gondolatok, a gyilkosság, a házasságtörés, a paráznaság, a lopás, a hamis tanúság, a
káromlás. Ezek szennyezik be az embert" (Mt 15,19--20). Az emberi szív székhelye a
szeretetnek, a jó és tiszta cselekedetek elvének is, amit a bűn megsebez.
IV. A bűn súlyossága: halálos és bocsánatos bűn
1854 A bűnöket súlyosságuk szerint kell mérlegelni. A halálos és bocsánatos bűnök
közötti különbségtétel, mely már a Szentírásban megfigyelhető, az Egyház
hagyományában általánossá vált. Az emberi tapasztalat e különbségtételt megerősíti.
1855 A halálos bűn Isten törvényének súlyos megsértésével lerombolja az ember
szívében a szeretetet; az embert elfordítja Istentől, végső céljától és boldogságától azzal,
hogy valami kisebb jót helyez Isten elé. A bocsánatos bűn, bár sérti és sebzi a szeretetet,
nem oltja ki.
1856 Mivel a halálos bűn az élet elvét, a szeretetet öli meg, Isten irgalmasságának új
kezdeményezésére és a szív megtérésére van szükség, ami rendes körülmények között a
kiengesztelődés szentségében valósul meg.
"Amikor az akarat olyan dologra irányul, ami önmagában ellentmond a bennünket a
végső célhoz kapcsoló szeretetnek, a bűn tárgya miatt halálos (...), akár Isten szeretete
ellen van, mint a káromkodás, hamis eskü stb., akár a felebarát szeretete ellen, mint az
emberölés, házasságtörés stb. (...). Ha viszont a bűnös ember akarata néhányszor olyan
dologra irányul, ami önmagában rendetlen, de nem ellenkezik Isten és a felebarát
szeretetével, mint például a fölösleges beszéd, az alkalmatlan nevetés stb., az ilyen
bűnök bocsánatosak."
1857 Ahhoz, hogy egy bűn halálos legyen három dolog együttes megléte szükséges:
halálos mindaz a bűn, "melynek tárgya súlyos anyag, és teljes tudatossággal és
megfontolt beleegyezéssel követik el."
1858 A súlyos anyagot Isten parancsolatai határozzák meg Jézus válasza szerint, amit a
gazdag ifjúnak adott: "Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne szólj hamis tanúságot! Ne
csalj! Tiszteld apádat és anyádat!" (Mk 10,19) A bűnök súlyossága között is van
különbség: a gyilkosság súlyosabb, mint a lopás. A sértett személyek minőségét is
mérlegelni kell: a szülők elleni erőszakos cselekmény súlyosabb, mint ha idegen ellen
követik el.
1859 A halálos bűn elkövetéséhez teljes ismeret és teljes beleegyezés kell. Föltételezi a
cselekedet bűnös jellegének ismeretét, annak Isten parancsával való ellenkezését. Az
elegendően megfontolt beleegyezést is magában foglalja, hogy a döntés személyes
legyen. A színlelt tudatlanság és a szív keménysége nem csökkenti, hanem növeli a bűn
szándékosságát.
1860 A nem szándékos tudatlanság csökkentheti a súlyos bűn beszámíthatóságát, sőt
fölmenthet alóla. De senkiről sem tételezzük föl, hogy nem ismeri az erkölcsi törvények
minden ember lelkiismeretébe beleírt elveit. Az érzéki ösztönök, a szenvedélyek, a külső
kényszer és a betegségek szintén csökkenthetik a bűn szabad és szándékos jellegét. A
rosszakarattal, a rossz szándékos választásával elkövetett bűn a legsúlyosabb.
1861 A halálos bűn, miként maga a szeretet is, az emberi szabadság radikális lehetősége.
Magával hozza a szeretet elvesztését és a megszentelő kegyelemtől, azaz a kegyelmi
állapottól való megfosztottságot. Ha a bűnbánat és Isten bocsánata nem orvosolja, kizár
Isten országából és a pokol örök halálát okozza, mivel szabadságunknak hatalmában áll
végső, visszavonhatatlan döntéseket hozni. Mindazonáltal -- jóllehet meg tudjuk ítélni,
hogy egy cselekedet önmagában nézve halálos bűn-e --, a személy fölötti ítélkezést rá
kell bíznunk Isten igazságosságára és irgalmára.
1862 Bocsánatos bűnt akkor követünk el, amikor jelentéktelen anyagban nem tartjuk
meg az erkölcsi törvény által előírt mértéket, vagy amikor súlyos anyagban nem
engedelmeskedünk az erkölcsi törvénynek, de hiányzik a teljes ismeret vagy a teljes
beleegyezés.
1863 A bocsánatos bűn gyöngíti a szeretetet; a teremtett javak iránti rendetlen szeretetet
fejez ki; akadályozza a lélek fejlődését az erények és a jócselekedetek gyakorlásában;
ideigtartó büntetést érdemel. A szándékosan elkövetett és megbánás nélkül maradt
bocsánatos bűn lassanként előkészíti a halálos bűn elkövetését. Mindazonáltal a
bocsánatos bűn nem szakítja meg a szövetséget Istennel. Isten kegyelmével emberi
módon helyrehozható. "A bocsánatos bűn nem foszt meg a megszentelő kegyelemtől,
Isten barátságától, a szeretettől, így az örök boldogságtól sem":
"Az ember, amíg a testet hordozza, nem lehet meg könnyebb bűnök nélkül. De ezeket a
könnyebbeknek mondottakat ne vedd semmibe. Ha semmibe veszed, amikor mérlegeled,
rettenj meg tőlük, amikor számlálod őket! Sok könnyű egy súlyosat alkot: sok csepp tölti
meg a folyót, sok apró szem tömeget alkot. És mi a remény? Mindenekelőtt a gyónás..."
1864 "Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek, de a Szentlélek elleni
káromlás nem nyer bocsánatot soha, bűne örökre megmarad" (Mt 12,32). Isten
irgalmasságának nincsenek határai, de aki szándékosan megtagadja, hogy a bűnbánatban
elfogadja, az visszautasítja bűnei bocsánatát és a Szentlélek által fölajánlott üdvösséget.
Egy ilyen megkeményedés elvezethet a végső bánattalansághoz és az örök kárhozathoz.
V. A bűn szaporodása
1865 A bűn bűnt szül; az azonos cselekedetek ismétlése víciumot gerjeszt. A víciumból
perverz hajlamok fakadnak, melyek elhomályosítják a lelkiismeretet és megrontják a jó
és rossz konkrét értékelését. Így a bűn sokasodni és erősödni akar, de az erkölcsi érzéket
nem tudja gyökeréig lerombolni.
1866 A víciumokat szembe lehet állítani az ellentétes erényekkel, vagy vissza lehet
vezetni őket a főbűnökre, melyeket a keresztény tapasztalat Szent Johannes Cassianus és
Nagy Szent Gergely nyomán különböztetett meg. Főbűnöknek nevezzük ezeket, mert
más bűnök és más víciumok fakadnak belőlük. Ezek a kevélység, a fösvénység, az
irigység, a harag, a bujaság, a torkosság és a jóra való restség (vagy lustaság).
1867 A kateketikai hagyomány emlékeztet arra is, hogy vannak "égbekiáltó bűnök" is.
Az égbe kiáltanak: Ábel vére; a szodomaiak bűne; az egyiptomiaktól elnyomott nép
kiáltása; a jövevények, özvegyek és árvák jajgatása; a bérmunkással szemben elkövetett
igazságtalanság.
1868 A bűn személyes cselekedet. Ezen felül felelősséggel tartozunk mások által
elkövetett bűnökért is, amikor együttműködünk velük:
• közvetlen és szándékos részvétellel;
• parancsolva, tanácsolva, dicsérve vagy jóváhagyva;
• palástolva vagy meg nem akadályozva, bár kötelességünk volna megakadályozni
vagy föltárni;
• pártolva azokat, akik elkövetik a bűnt.
1869 Így a bűn az embereket bűntársakká teszi, és uralomra segíti közöttük a bűnös
vágyakat, az erőszakot és az igazságtalanságot. A bűnökből olyan társadalmi helyzetek
és intézmények erednek, amelyek ellentétesek az isteni Jósággal. A "bűn struktúrái" a
személyes bűnök kifejeződései és következményei. Áldozataikat arra késztetik, hogy ők
is bűnöket kövessenek el. Analóg értelemben "társadalmi bűnt" hoznak létre.
Összefoglalás
1870 "Isten (...) minden embert az engedetlenségben fogott össze, hogy mindenkin
könyörüljön."
1871 A bűn "tett vagy szó vagy vágy az örök Törvénnyel szemben". Isten megbántása. A
bűn Istennel szembeni engedetlensége kiemeli Krisztus ezzel ellentétes
engedelmességét.
1872 A bűn az értelemmel ellenkező cselekedet. Megsebzi a természetet és támadja az
emberi szolidaritást.
1873 Az összes bűn gyökere az emberi szívben van. Fajtáit és súlyosságát elsősorban
tárgyuk határozza meg.
1874 Megfontoltan, azaz tudva és akarva választani az isteni törvénnyel és az ember
végső céljával súlyosan ellenkező dolgot egyértelmű a halálos bűn elkövetésével. Ez
lerombolja bennünk a szeretet, mely nélkül az örök boldogság lehetetlen. A halálos bűn,
ha nem követi bűnbánat, örök halált hoz magával.
1875 A bocsánatos bűn erkölcsi rendetlenséget hoz létre, melyet a szeretettel -- amit e
bűn nem olt ki -- helyre lehet hozni.
1876 A bűnök ismétlése, a bocsánatos bűnöké is, víciumokat szül, melyek közül kiemelkednek a
főbűnök.